Idézetek

Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem. 

Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszajön hozzád, örökre a tiéd marad. De ha nem, akkor soha nem is volt igazán a tiéd.

A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őreá.

Az életben nincs más szépség csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között a szerelem.

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád, és nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak, ami vagy.

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.

A szerelem egy szó, amit bárki elmondhat, de érezni csak az tudja aki szerelmet vallhat.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor ott ül melletted, és tudod, hogy a tied lehetne, de mégse az.

Valójában semmit nem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és ÖRÖKRE a Tiéd marad.

Érted élek és megtennék bármit,
Te vagy az egyetlen, aki igazán számít!

Valahogy most nem állnak össze a képek, valahogy most nem az van, amit érzek, de tudom hogy nem látod, de én bármit megtennék érted..

Ne hidd annak a szavát, ki azt mondja "imád". Ki azt mondja "szeret", igaz lehet. De kiből szem és szív beszél, az valóban érted él.

Érzed, hogy észrevettelek, és akard, hogy akarjalak. Ne kívánj mást, csak egyet. Azt, hogy: Veled lehessek akkor is, ha nem lehet.

Fontosnak érzem, hogy elmondjam,
Téged szeretlek legjobban.
Te vagy nekem lét és jelen,
Nem kell semmi,csak maradj velem.

Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog, s hidd el, ez a valaki....én vagyok.

Mikor szívünk először összedobbant,
Mikor szemed rám nézve lángra lobbant,
Mikor az első csókod az ajkamra égett,
Már akkor tudtam hogy meghalnék érted!
Szeretlek édesem szeretlek téged.

Veled van értelme a szónak.
Veled lehet csak szép a holnap.
Veled születnek az álmok,
Veled én újra magamra találok.

Hogyha patak partján szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy SZERETLEK!

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.

Mindig van egy kis őrültség a szerelemben. De mindig van egy kis Okosság is az őrületben.

Amíg szeretsz, addig élek. Kérlek szeress, mert meghalni félek.

Megszeretni valakit egy perc is elég, de feledni őt egy élet is kevés.

Az élet legyen bármily mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.

A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az arcán. Márvány teste az enyémnek feszült, és boldog voltam, mert nincs az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni az arcomat, akárcsak én az övét, és azokban a rövid pillanatokban, amikor nem a számat csókolta, a nevemet suttogta.

Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér!
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!
Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél!
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem!

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad...Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek..

Ha már nem maradt semmi,
Ne gondold, hogy végleg ennyi,
Mert még ott van az a szikra,
S aztán a tüzet egyszer újra láng borítja.
Ezért kell hinni, ezért kell élni,
Hogy mégegyszer lássuk a tüzet égni.

Azt hittem megjött a nyár, de egy röpke pillanat volt csupán. Kevés lehet, de nekem sokat jelentett, mert az ember igazán csak egyet szerethet.

Fájdalom az, amikor a szerelmed ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál...

Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes lesz a szem, hanem az mit magunkban hordunk, titokban csendesen!

Valaki boldog lehet, mert szeret, de szenved, mert akit szeret, az az övé nem lehet.

Oldal: Idézetek♥
♥♥♥A szerelem mindenkiért, és mindenki a szerelemért♥♥♥ - © 2008 - 2024 - szerelmesekweblapja.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat